|
 |
|
|
... fájón
A tûnődő őrületnek...
Feloldozás
1.
A fák alatt hûs árnyak zúgtak,
Utcán alkony lüktetett, mint a vér,
A formák hûs árnyakba bújtak
S nyugtalan szelektől tágult a tér.
Feltûnt a lány és kapujához ért
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Há... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
1922. jún.
____________________________________ ____
A gyerekszemű élet-tavon
Eveztem én az élet kék taván.
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
Csak messzir&o... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Két dal
Éji dal
Néhány éjjelre, padra, kőre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.
1928. márc. / dec.
Dal
Derűs vagyok és hallgatag,
pip... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula :
Elégiák
Az alkonyati órák az enyémek,
A borongásos alkonyati órák,
Mikor az esti szél elégiái
Az altatót dudolják.
A kedves őszi rózsák az enyémek,
A szomorún mosolygó őszi rózsák,
Mikor a nyárutó elégiái... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -
így ért tetten minden lehellet.
Hogy virítottam sebbel-lobbal!
Rideg évadot váltva jobbal
ontottam nyári záporom!
Ajkam közül kelt ki a nap,
kontyom alól az alkonyat,
méztengeren, tűz hímporon
gázolt át vad ifjúkorom.
De mi dukálhat még a vénnek,
ki már lemorzsolta magáról,
mint törökbúzát torzsokáról
örömei... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.
És m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Várnai Zseni
Vénasszonyok nyara
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VÉNASSZONYOK NYARA
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rámterül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
....
Juhász Gyula:
OKTÓBER
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szí... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
és fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
nem jött bíborral már az alkonyat,
s megsemmisült sok délibáb-reményed
csillagtalan, nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
s nem kérek tőled semmi, semmi mást:
csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula:
OKTÓBER
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán ég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A patak
Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.
Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A fény arannyal öntözi még
A szo~ke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbo~dül, hisz haza tart,
De ez már o~szi csapat.
A kertben tarkán égo~ s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rááááá
VÉNASSZONYOK NYARA
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rámterül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.|... |
|
|
|
|
|
